2012. október 5., péntek

Találkozásból randevúba.

Egy kósza találkának indult a ma délután. Fél három után sietve indultam el a Nyugati felé. Semmi izgulás, semmi feszültség, hiszen az egyik legjobb barátommal találkozok. Az előzményekről elég annyit tudni hogy 1,5 éve elkönyveltem magamban , hogy köztünk a távolság miatt nem lehet több mint barátság. Jól kezeltük, minden nap beszéltünk, sőt beszélünk. éreztem eddig is hogy fontos vagyok neki, és remélem Ő is érezte hogy fontos nekem. A kombínóról leszállva hűvös szellő cirógatta meg arcomat, majd a bevásárló központ felé vettem az irányt. Z, már ott várt rám a vízesés alatt, ahogyan azt megbeszéltük. Ölelése szívmelengető volt, még soha senki nem ölelt így engem. Beszélgetni kezdtünk, és közbe az irányt az egyik ruhaüzlet felé vettük, kínos csöndnek nyoma se volt. amikor nem beszéltünk a csend beszélt helyettünk. Kiülve a teraszra szokásos formánkat hozva bohóckodtunk, ittuk egymás szavait. Nem sokkal később lesétáltunk egy kínaiig, megebédeltünk (Ő jól lakott, én köztudottan nem tudok társaságban enni) , majd visszaültünk a teraszra a hátra lévő időre. Nem vártam hogy megcsókoljon. Először arcon puszilt. Aztán másodszor is. Majd harmadszor is, és ez így ment amíg erőt nem vett magán. Tényleg soha nem hittem volna hogy Ő valaha is megcsókol majd engem. Aztán csak teltek a percek, és én azon kaptam magamat, hogy ajkai, ajkaimon pihennek. Az idő lelassult, mint az igazi romantikus filmekben. 7 felé járt már az idő, mikor elindultunk a pályaudvarra. Megvette a jegyét, majd én gondolván hogy ez csak egy kósza gondolat volt tőle,mármint az egész délután, elköszöntem tőle, és azt mondtam,hogy elindulok hazafelé. Felháborodottan kérdezte tőlem hogy nem akarom e elkísérni a vonatig. Hát hogy a viharba ne akartam volna elkísérni, csak annyira szokatlan volt számomra az egész helyzet. Már felszállásra szólították az utasokat, mikor ő még magához húzott, én lábujjhegyre emelkedtem és ajkaink újra találkoztak. A peronon már nem volt senki, csak mi ketten és ez az új légkör körülöttünk. Elköszöntem , majd mint aki jól végezte dolgát elviharzottam, azt sem tudtam hirtelen honnan indul a 6-os villamos. Megálltam egy percre megnyugtattam magam, majd elindultam hazafelé.
Így történt hogy két barát találkozása randevúba fordult át.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése