Reggel késve érkeztem a megszokott helyünkre, és már a buszról figyeltem vajon megvárt-e. Hűvös volt, azért fordult meg a fejemben, hogy már elindult, hiszen már valamivel több mint 10 perce állhatott ott. A buszról leszállva, megszaporázva lépteimet, indultam felé.
- Már 15 perce várok rád!- rótta fel nekem megbocsáthatatlan bűnömet.
- Ne túlozz alig lehetett több mint 10 perc!- próbáltam kihúzni magam a csávából, majd ránéztem esdeklő szemekkel, hátha nem haragszik majd. A válasz egy mosoly volt, így aggodalomra semmi okom nem volt. Pár lépést szótlanul tettünk meg egymás mellett, majd hirtelen kicsúszott a száján:
- Boldog nő napot! Ugyan nem vettem neked semmit...- közbe vágtam, hiszen nem is szerettem volna semmit:
-Akkor ezt a semmit most jól elteszem emlékbe!- és be kell valljam talán ez a semmi az egyik legszebb nőnapi ajándék amit valaha kaptam!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése