
Forró tea gőzölög kis kezeim között. ábrándozva ülök az asztalomnál a leckém fölött, teámat letéve a csésze majdnem felborul, mire észbe kapok, és utána nyúlok. a köd eltűnt. megint a száraz matek példa hever előttem,amin törnöm kéne a fejem, de valamiért nem fűlik hozzá a fogam. tollamat a kezembe veszem,mintha eszembe jutott volna valami... ami aztán el is tűnt. így hát az asztalra könyökölve újra álmodozni kezdek.Hirtelen bevillan a múlt éjszakai álmom.~ egyszemélyes ágyon heverve néztem a meccset veled,miközben te átöleltél, és próbáltad a hajamat arrébb söpörni az arcomról, hogy aztán egy hirtelen mozdulattal a hátamra fektess, és egy hatalmas csókot nyomj arcomra. Ellenkezni esélyem sem volt, így hát beletörődve a helyzetbe, hagytam magam. Éjszaka lett mire befejeződött a mérkőzés, én pedig sóhajtottam egy nagyot, rád néztem.És te már tudtad hogy szeretnék aludni, hiszen minden gondolatomat kitalálod, megérzed-a fene tudja-. Mellkasodra helyeztem a fejemet, pont úgy hogy halljam az altató dalomat, mely tulajdonképpen a szíved dobogása, kezemmel átkaroltalak, és szorosan hozzád bújtam. Egy kicsit elmerengtem, és mire felnéztem rád, te már mélyen aludtál. Így sóhajtottam egyet -gondolván, ha kevesebb levegő van a tüdőmben , a szívünk közelebb van egymáshoz.- magunkra terítettem egy takarót és mély álomba szenderültem.~ könyveltem el magamban lassan,komótosan, hátha így tovább tart ez az érzés.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése