Sziasztok Nyuszik!
Sűrűn bocsánatot kéne kérnem azért, mert így eltűntem, szerintem majdnem fél éve nem írtam, de nem teszem, mert úgy érzem ennyi idő kellet, hogy magamra találjak, megtaláljam az utamat, hogy merre tartok és, hogy meglássam az életemben a szép dolgokat, és megtanuljam értékelni az apróságokat is.
Minden egyes nap legalább egyszer eszembe jut az a mondat ami ennek a bejegyzésnek a címe. Inspirálni szeretném magamat, szeretnék arra a szintre jutni, amikor már nem szorulok arra, hogy más által inspirálódjak. Úgy érzem,hogy jó úton járok és már nem függök olyan erősen dolgoktól, mint ezelőtt. Hosszú időbe telt mire sikerült elhitetnem magammal, hogy ezt más nem teheti meg csak ÉN.
Az elmúlt fél évben fenekestől felfordult az életem. Úgy tervezem, hogy ezt több bejegyzésre fogom bontani, és le fogom nektek írni!
Ebben az első bejegyzésben szeretném azt megosztani Veletek, hogy hogyan is változott meg a mentalitásom és a hozzáállásom az életemhez,a tanuláshoz, sőt a tovább tanuláshoz!
Az egész azzal kezdődött, hogy válófélben vannak a szüleim (ezt egy másik bejegyzésben ki fogom fejteni Nektek!), így más választásunk nem lévén, elköltöztünk anyukám szüleitől, így anyukámtól is. Az "új" élethelyzet, rettentő fura volt, sok mindent nem tudtam hova tenni, nem tudtam hogy kezelni, fogalmam se volt mit és hogyan csináljak. Meg voltam rettenve, őszintén féltem,hogy mit hoz a jövő,és hogyan fogunk boldogulni. Ez még most is könnyeket csal a szemembe, és a kis gombóc itt liftezik a torkomban. Egy mondatban úgy tudnám megfogalmazni, hogy kétségbe voltam esve. Mivel az öcsém is velünk jött( velem, és apukámmal),így rengeteg figyelmet kellett/kell rá fordítani. Fel kellett nőnöm a feladathoz, amit nem bánok, mert sok mindent másképp látok most már. Az, hogy meg kellett tanulnom főzni, gondoskodni, odafigyelni rájuk, nehéz volt, de meg kell mondanom, hogy mindezt nagyon szívesen és rengeteg szeretettel csinálom. Rájöttem,hogy nem érdemes anyukámmal sem rosszban lenni, sőt neheztelni se szabad rá, jobban teszem, ha elfogadom a döntését, és megbocsátok neki. Higgyétek el, sokszor ,még ha nagyon nehéz is, meg kell bocsátani, nem szabad gyűlöletet felhalmozni magatokban,mert megmérgezi a gyönyörű kis lelketeket és csak keserűséget hoz! Emellett végtelenül hálás vagyok a barátaimnak, akik ha kellett hatszázszor is meghallgatták,hogy mi fáj, és ha látták hogy nagyon padlón vagyok, elvittek kávézni és hagyták,hogy mindent kibeszéljek magamból.
A tanulás nehézkesen ment így, hogy ezzel az új helyzettel is meg kellett barátkoznom közben, de én igyekeztem mindent megtenni azért, hogy ne legyen kihatással a jövőmre, és a tanulmányaimra. Úgy érzem, hogy ezt az akadályt sikeresen vettem hiszen végzős létemre 4,8-as átlaggal büszkélkedhetek! Így túl a kis érettségin, úgy érzem a nagy érettségiig még rengeteg időm van, hogy tényleg nekifeküdjek a tanulásnak, és minden érettségim a lehető legjobban sikerüljön! Ebben nem más motivál, mint a továbbtanulás...
Az örök mumus a továbbtanulás: hova menjek tovább? mit szeretnék? hol lesz jó helyem?... Számomra ez egyszerűbb volt,mint gondolnátok, hiszen mindig is itt motoszkált a fejemben, hogy mit szeretnék később csinálni az életemben, mi az amit SZERETnék csinálni. Sokan próbáltak lebeszélni róla, mondván,hogy nem fizetnek majd jól meg, nem leszek megbecsülve, de én úgy érzem, ha ezt szívvel-lélekkel fogom csinálni, akkor igenis lesz helyem a szakmában! Most már elárulom, hogy az ELTE-TÓK karára fogok menni ami a Tanító-és Óvópedagógus képző kar. Ezen belül is az óvópedagógus részlegre, mivel nagyon jól kijövök a kisgyerekekkel, és nagyon szeretek velük foglalkozni. 02.05.-én lesz az alkalmassági vizsgám, amire gőzerővel készülök, mindent megteszek, hogy sikerüljön, és bízom benne, hogy sikerülni is fog! Minden vágyam bejutni erre az egyetemre, a nyílt napon nagyon megfogott a hely hangulata, és az emberek kedvessége. Ha minden jól megy szeptemberben már én is az ottani padokat fogom koptatni!
Mára ennyi szerintem bőven elég lesz, nem sokára jelentkezem a következő bejegyzésemmel, amiben szeretnék az egészséges életmódomról, életmód váltásomról, és az edzéseimről is írni!
Nagyon szép napot Mindenkinek, mosolyogjatok sokat!
Millió puszi,Viki!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése