10 perccel ezelőtt vonszoltam be magam az udvaron álló öreg hintaágyból, míg G-vel telefonáltam. Sokszor akkora terhet vesz le a vállamról, hogy néha nem is tudom hogyan háláljam meg. - Reggel Apukám keltett, a szokásos jóreggelt puszival. Amint hajlandóságot éreztem az iránt hogy kinyissam a szemem, felkiáltott, hogy ma bizony állatkertbe megyünk. Réges-régen töltöttünk együtt egy egész napot. Már szerettem volna elmenni az állatkertbe. Annyira jó, hogy kitalálják mindig mit szeretnék. Mivel reggelizni sem volt időm, így éhen indultam neki az egész napos sétának. Nem mintha sokáig tartott volna ez az állapot, anyu megszánt és adott nekem kekszet.Mit ne mondjak, igazán laktató volt!. Igazán jól éreztem magam. 6 óra körül indultunk haza, kellemesen kifáradva. Az autóban elaludtam, de szerencsére utána nem a szokásos 'jajj had aludjak még' állapot következett. Kifeküdtem a már fentebb említett hintaágyba, és mély gondolkodásba kezdtem. Annyira jót tett egy kicsit kikapcsolni, majd átgondolni a dolgaimat. Mire észbe kaptam már vak sötét lepte be az udvart, a csillagok kiültek az égre, felnéztem és próbáltam megkeresni a göncöl szekeret, mire hirtelen megcsörrent a telefon, és G hangja csendült fel benne.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése