2012. március 28., szerda

Today.

A megbeszéltek alapján találkoztam D-vel. Már a busznál várakozott körülbelül fél órája, mire én odaértem. Hazafelé az egyik ismerősével beszélgettünk, majd leszálltunk a buszról, és hazakísért. A kapuhoz közeledve nagy tanakodásba kezdtem 'behívjam-vagyne'. Számat harapdálva, gyors léptekkel haladtam a kapu felé, mire hirtelen felindulásból beinvitáltam. Elég otthonosan mozgott nálunk , attól függetlenül hogy most volt itt először.A ház üres volt, így nyugodt szívvel engedtem be. Gyorsan összedobtam az öcsémnek egy adag rántottát, aztán leültünk beszélni. én elmondtam neki hogy mit hogyan gondolok, de olyan keresztkérdéseket tett fel, amire választ nem szerettem volna adni, de a hallgatásomból lehetett következtetni.Már rég el kellett volna mennie edzésre mikor elindult. felöltözött, én pedig a falnak támaszkodva vártam hogy kiengedhessem. A terv nem vált be. Mélyen a szemembe nézett, mire én teljesen ledermedtem. Nem bírtam mozdulni, és mire feleszméltem ajkai már az ajkaimon pihentek, ujjai arcomon siklottak. Kezeim útnak indultak nyakán, még közelebb húztam magamhoz, akaratomon kívül. A csók csata teljesen elvette az eszünket. Tudtuk hogy nem lehet, mégis megtörtént. Végre megembereltem magamat, kezeimet a mellkasára helyeztem, és eltoltam magamtól, hiszen tudtam hogy nem lehet. Ő pedig nem erőszakoskodott és rángatott vissza magához, szelíden megfogta az arcomat közel húzta az övéhez, a szembe nézett.és csak nézett. és nézett.
-Gyönyörű vagy!- hagyta el az egyetlen olyan szó a száját, ami a szívemig tud hatolni. Könnycsepp futott a szemembe, a tehetetlenség keserves könnycseppje. Inkább átöleltem hogy ne lássa. Magához szorított, majd újra és újra kezdődött az egész. -elindul-megáll-rámnéz-visszafordul-kérdőenrámnéz-vállatvonok-magáhozhúz-csókol-. lehetetlen!