Itt a helyed mellettem!(B)

És a mai napról egy pár keresetlen szó.Hogy ilyen napom még nem volt az egészen biztos. Hajnalban,mikor még a nap messze járt a szobám ablakától,ragyogó mosollyal az arcomon ébredtem, és éreztem a porcikáimban, hogy ez egy igencsak csodálatos napnak ígérkezik. Kutyafuttában magamra kaptam a kedvenc felsőmet egy egyszerű farmerrel,a kedvenc kék csipkés kendőt a nyakam köré tekertem, magamra rántottam a kabátkámat,és nem utolsó sorban felvettem a csizmámat,mert ugyan a lábujjamat kilógattam az ajtón de nem azt a visszajelzést kaptam ,ma meg fogok gyulladni a melegtől.Ahogy kiléptem az ajtón,hirtelen nekem támadt a szél, magamban meg is kérdeztem tőle, ugyan bal lábbal kelt-e fel, hogy ilyen mérges?!Választ ugyan senkitől nem kaptam, de ő továbbra is tépte a fákat, a fűszálak fehér zászlót lengetve a földön feküdtek, bár véleményem szerint már görcsben állt mindenül,a szél mégis kérdés nélkül csak cibálta őket jobbra , aztán balra.Mire kiértem a varázs busz megállójába az ujjaimat nem igen éreztem és kezdtem aggódni,vajon megmaradnak-e még?Az utazó ládára felszállva a kedvenc sofőröm ücsörgött a volán mögött, széles mosollyal az arcán, amitől mindig jobb kedvem lesz(bárnem tudom mi tudta volna még felül múlni a hangulatomat), megcsillogtattam frissen mosott fogaimat, és jó reggelt kívántam.Az út hosszúnak ígérkezett,ezért úgy döntöttem átadom magam a zenének erre az időre.Kedvenc számaim egymást követték, én pedig néha már szerintem hallgatóan dudorásztam, és tátogtam őket.Próbáltam ugyan észrevehetetlenül formálni a betűket a számmal, de ez nem mindig sikerült,az a fránya "m" betű.

kerek 4,5 órát ücsörögtem az iskolapadban, széles mosollyal az arcomon, gondolván mindjárt vége! L ott ült mellettem és csak nézett kiváncsian rám, vajon elment-e az eszem vagy sem?! Ekkor hirtelen agyamban isteni szikra gyújtotta meg a tervek tüzét. L-re néztem, aki megijedt mert éppen figyelt volna a biológia csodás rejtelmeire, amikor rá szegeztem pillantásomat. Már látta hogy valami ötletem van, ezért kérdően rám nézett, hiszen már ismer. Elmondtam neki a haditervet. Először ugyan ódzkodott, de aztán sikerült meggyőznöm őt(ugyan, hogy ne tudtam volna meggyőzni?! meg vannak az eszközeim: elhagyott kiskutya nézés). Már alig vártam hogy elinduljunk haza, megint csak sárga dobozzal. Egész úton kacarásztunk, a bennfentes vicceinken, már a rekeszizmom ugyan felmondta a szolgálatot én mégis nevettem és nevettem. Hazafelé sétálva ismét lilára fagytak az ujjaim, de most már nem csak az enyémek , hanem L ujjai is. A kapuban már alig találtam bele az aprócska kulcslyukba. A nappaliban aztán összeraktuk az újonnan kapott fondue készletemet, és belekockáztam egy egész tábla milka csokit. Felszeleteltem egy hatalmas méretű mutáns narancsot és egy aprócska szerény zöld almát. Amikor a csokoládé teljesen csomó mentesre olvadt, kis fém villás végű pálcikákra felszúrtuk a gyümölcsöket , és belemártogattuk a masszába. A mennyben éreztük magunkat!

A többi hadd maradjon a mi titkunk, mert ami a házunkban történik az itt is marad!