2012. május 11., péntek

Itt a vége.



Az eddigi életemnek. Sokszor gondolkoztam, hogy mit csinálnék ha ez megtörténne, és sose tudtam választ adni rá.Sose hittem hogy ez megtörténik. 10 percenként zokogok. Nem bírom feldolgozni, hogy anyuék elválnak. Már minden kezdett rendbe jönni 2,5 év után, amit anyu a régi munkahelyén töltött. Végre kilépett, sokat volt velünk, együtt nevettünk, együtt főztünk, sütöttünk, együtt vásároltunk, állatkertbe mentünk. És tegnap mint derült égből villámcsapás, úgy jött a veszekedésük apuval, aminek minden szavát hallottam, pedig jobb lett volna ha nem. Mihez kezdek ezután? Nem akarok kettejük közül választani. Nem akarok egyikőjük nélkül sem élni. Nem akarom,hogy bármelyikőjüket ritkábban lássam. Nem tudom felfogni. Anyu elmondta hogy már nem szereti aput, én megértem, mert tudom milyen ha már az ember nem szereti a másikat, csak egyszerűen annyira nehezemre esik felfogni hogy szétszakad a családom. Már nem ebédelünk többet együtt, nem nevetünk többet együtt. Félek. Nem akarom hogy az öcsém elkallódjon,nem akarok picsa lenni akit mindenhonnan pénzzel szórnak meg, mert azt hiszik így jobb lesz. Tudom hogy ők nem olyanok. És nem akarok karácsonykor, a szülinapomon, húsvétkor, névnapomon külön ajándékot kapni mindkettőjüktől. Nem akarom hogy elhagyjanak. Áthívtam G-t és L-t. Úgy örülök hogy ilyen barátnőim vannak. 
Nagyon félek.

9 megjegyzés:

  1. sajnálom nagyon.
    tudom milyen... de meg lehet szokni... sajnos..

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. nem szeretném megszokni. annyira felfoghatatlan...mikor váltak el a te szüleid?

      Törlés
  2. én is tudom milyen, bármi van, melletted vagyok V!
    szeretlek

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Minden nap hálát adok odafent valakinek , azért mert vagy nekem M!

      Törlés
  3. az enyémek..? lássuk csak..
    12 éve. :'D legalább te már fel tudod fogni mi történik. én nem tudtam megérteni hogy apám miért nem jött haza többet.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. értem. és nálatok úgy van hogy anyukáddal vagytok hét közben és apukáddal hétvégén? mert van olyan osztálytársam aki 2 hetet itt-2 hetet ott tölt. jajj és köszönöm hogy írsz!♥

      Törlés
  4. nem, én mindig az anyukámmal vagyok. az apám új családot alapított, néhány éve kislánya is született. természetesen a kislányt mi nem láthatjuk, mert mi csak a múlt vagyunk, és csoda, ha apámmal évente kétszer találkozom.
    de ez csak az én esetem, ugyanis a drága jó apám egy igazi Casanova, és eddig minden családját elhagyta (a jelenlegi a negyedik) amint ráunt az életére. :'D
    tudom hogy ez így durván hangzik, de ilyen az apám természete, ne hogy megijedj, ez nem egy sablon, ami bárkivel megtörténhet! :' D
    nem könnyű szétszakadni, de szerintem adj hálát az égnek, ha legalább érdekled majd az apukádat, ha tudja majd fejből a szülinapodat, ha elvisz valahová hogy együtt legyetek stb. nekem 12 éve nincsen apám, és az enyém soha nem is akart az lenni. a válás nem a legrosszabb... jöhetne rosszabb is..
    bocsánat hogy sokat írtam. és én köszönöm hogy érdekel. <3

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. én köszönöm hogy írsz egyáltalán! akkor tényleg lehetne rosszabb a helyzet. apu és anyu is nagyon szeret minket.úgyhogy fogalmam sincs hogy lesz. de remélem anyukád legalább mindig ott van neked és segít mindenben:) apukád meg nem tudja mit veszít azzal hogy nincs veled többet! nagyszerű ember lehetsz!

      Törlés
  5. hát, én sok minden vagyok csak nagyszerű nem. :'D
    de igen, az édesanyám egy különleges ember, mindig mindenben számíthatok rá. (:
    és szerintem még valahol örülhetsz is a helyzetednek, mert mindketten nagyon szeretnek, és a válás tényleg nem a világ vége.kicsit fel kell nőni hozzá hogy ügyesen tudj egyensúlyozni a két szülőd között, de elsősorban a szüleid boldogsága a fontos - ha együtt nem boldogok, attól még ti összekötitek őket egy életen át. (:

    VálaszTörlés