Sárgán virágzó nárcisz tündököl az asztalomon kutatva a napfényt, mely helyett csak az asztali lámpa világossága ér el hozzá.a mindennapok zaját felváltja a hallgatag csönd, és csak agyam iszonyatos kattogása hallatszik. keresem a boldogságot a napjaimban de egyre inkább nem találom, hol lehet a probléma? már nincs kedvem senkivel sem beszélni, M tudod hogy te bármikor. túl kell élnem ezt a korszakot bármilyen nehéz is, képes vagy rá. remélem.egy véget nem érő korforgásban érzem magam újra és újra vissza ebbe az állapotba. Legyen már VÉGE.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése