'Rabbit heart'

Egész úton hazafelé azon gondolkodám... miként képesek a fák egész életük alatt egyes egyedül állni mozdulatlanul. A már sokszor emlegetett sárga doboz ismét útra kelt velem, hogy otthonom felé vegye az irányt.Már sötétedett mikor elindultam a nagy B-ből a kis É-be. Minden egyes nap egy kis erdőt elválasztó úton haladunk,de csak ma tűnt fel milyen varázslatos ez a hely. A fák az égig érnek, karcsú törzsüket kétszer körbe érném a karjaimmal, táncot jártak a szellő süvítő hangjára, úgy mintha egy elvarázsolt bálba lettek volna ahol ők mint díszvendégek lettek meghívva. Miközben gondolataim között kalandoztam, hirtelen a megátalkodott buszsofőr felkapcsolta a lámpát, mire összerántottam szemeimet amilyen gyorsan csak tudtam, majd szép lassan nyitottam ki, míg a retinám barátkozott a fénnyel.azt hiszem egész jól kijöttek mivel utána már egész tisztán láttam. Ekkor agyam a mai napon történtekre fókuszált, és elégedetten könyveltem el, hogy ez egy sikeres, örömökben gazdag nap volt! földrajz órán két óriási ötössel gazdagodtam mely olyan boldogsággal töltött el hogy majd kiugrottam a bugyimból, bár ez elég furán vette volna ki magát.a délutánomat a barátaim aranyozták be, először A-val találkoztam igaz csak egy hatalmas mindent kimerítő ölelés erejéig,de találkoztunk. Aztán E, volt a soros jól kiosztott mivel már egy ideje nem találtunk megfelelő időpontot a találkozásunk megejtésére.De végre eljött a mi időnk. beültünk az egyik gyorsétteremben a közelben, és miközben elmajszoltuk a megvett ételt megbeszéltünk mindent, ami már annyira nyomott belülről minket. Miután hosszos búcsúzkodás után elindultam a villamos megálló felé, apukám ott várt.

p.s: P, elnézésedet kérem azért mert nem látok ki a szememen!