táncot járnak a köztük elsuhanó szél felkérésére. Unokahugom néha-néha bejön megölelget az apró karjaival, dob egy puszit és kacérkodva tovább áll. Gondolataim üresen tátongva álldogálnak mellettem.E-vel el szerettünk volna menni péntek délután egy hatalmas mindent kimerítő amolyan 'te-elmondod-én-elmondom-mindenki-megkönnyebbül' beszélgetésre. Ám ahogy az lenni szokott pont a legfontosabb helyekre nem engedtek. Betudhatom a saját hibámnak, megint. Azonban egy valaminek nagyon örülök! Hogy M végre jól van, és kiengedték a kórházból.
Sokat gondolkozok azon vajon vele más lesz-e a kapcsolatom.Úgy vagyok vele, hogy majd eldől. Idő,idő,idő. nem lesz semmi baja, és elkerülheti azt a helyet jó messziről. És M! nem fogod elhinni, de azzal a dokival álmodtam, csak éppen kijött az iskolánkba. De a feltételezéseink lehet igazak, ki tudja?! Szóval lényeg a lényeg hogy nagyon boldog vagyok, hogy végre otthon vagy. És remélem a 'barátaidat' hamarosan mellőzheted!(talán te érted)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése