2011. december 30., péntek

Most úgy felhívnálak L! De már tudom hogy csicsikálsz. És tudom hogy nem szereted ha felkeltenek.
Végtelenül boldog vagyok. Na jó ez nem teljesen igaz. L.4 éve vagy a szivem csücske. Emlékszem mikor gólyatáborhoz gyülekeztünk, és ott álltál a hosszú szőke hajaddal és úgy néztél mint egy elhagyott kiskutya. Tudtam hogy melletted a helyem! Azóta sülve-főve együtt levés és az együtt aggódás és minden minden összeköt minket. Vajon emlékszel-e még amikor az m7-es autópálya mellett együtt futkároztunk a térdig érő,érintetlen hóban?! Sose felejtem el azt a napot, és a többit sem!

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése